„És egyszerűen éreztem, hogy mit kell tennem…
Vásároltam egy repülőjegyet a kínai Sanghajba.
És hála istennek hallgattam a megérzésemre, mert e nélkül az utazás nélkül még mindig stresszes lennék, szorongó, és szégyelleném a testemet.
Az utazáshoz nem voltak különösebb terveim. Csak a környezetemet akartam megváltoztatni, látni a kínai kultúrát és felfedezni a híres Sanghajt.
Próbáltam saját magamra koncentrálni. Igyekeztem élvezni az utazást. El akartam szakadni attól a világtól, amelyben éltem. Meg akartam szabadulni minden stressztől, amit a testem miatt éltem át.
Vissza akartam szerezni a régi énemet! Amelyben boldog voltam, energiával teli és karcsú!
Miután megérkeztem Sanghajba, és bejelentkeztem a szállodába, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, és megpróbálok elmélyülni az ázsiai kultúrában.
Amikor kiléptem az ajtón, nem hittem a szememnek…
Nem voltam benne biztos, hogy jól látok, vagy csak az utazási fáradtság miatt képzelődöm…
Ám ezúttal ő… teljesen más volt.
Középiskolás korában, valljuk be, duci volt. És élénken emlékszem, hogy néhány srác hogyan pécézte ki, és hogyan gúnyolták.
De ezen a napon, Sanghajban…
Nem volt már hordó pocakja…
Nem viselt bő ruhát, hogy elrejtse a testét…
Épp ellenkezőleg: boldog volt, tele energiával, alakja pedig FANTASZTIKUS lett! Karcsú volt, a hasa lapos, a lábai formásak és vékonyak, az arca pedig jól kirajzolódott. Egy olyan kék ruhát viselt, amitől úgy nézett ki, mint egy Vogue modell.
Odamentem hozzá és bemutatkoztam…”
Ott voltállt előttem…
Kata a gimnáziumból. Együtt jártunk pszichológia órákra.
